2016. szeptember 14., szerda

~Az a fránya lámpa~ ~Jeno×RenJun~

Csendben lépkedtem fel a lépcsőn. Nem akartam senkit se felébreszteni. Én buta, minek maradtam a suliban késő estig. És csoda, hogy a nővér nyitva hagyta a kaput nekem. Miután beléptem a szobámba, sóhajtva dőltem a falnak, ezzel letudva a mai nap és utána jön a holnap, a holnap után, és az azutáni...Bepakoltam másnapra és ledőltem az ágyamra. Hirtelen egy kis nyöszörgést hallottam meg. Jaj, elfelejtettem, hogy Jeno-val egy szobán osztozkodok. Megdörzsöltem a szememet, majd mielőtt elaludtam volna, Jeno hangjára lettem figyelmes.
-Megint a lámpa.-mondta halkan, mire elmosolyodtam. Igen, az a fránya lámpa. Felültem, mire Jeno ijedten nézett rám.-Felkeltettelek?
-Dehogy is.-mosolyogtam.-Megint a lámpa?
-Fejezd be ezt a 'bent maradok a suliban' féle szokást, mert nem tesz jót neked.-ült le mellém.
-De ha egyszer sokat kell tanulnom?
-Kicsi vagy még, nem az életedet ebbe fektetni. Kezdj el élni. Tudod milyen rossz, ha egyfolytában tanulsz?
-Mert te csak tudod.-vigyorogtam.
-1 hónap van közöttünk, 1 hónap, és bölcsebb vagyok.-pöckölte meg az orromat.
-Ya! Hagyd az orrom.-mondtam hangosan.
-Pszt! Felkelteted a többieket.-csitított le nevetve, majd eldöntött az ágyon, ő pedig mellém helyezkedett.-Aludj, holnap suli.
-De nem akarok.-dünnyögtem.
-Akkor ettől fogsz.-nyomott egy puszit a számra.-Aludj.
Válaszként csak hozzá bújtam. Nem tudok így aludni. Vagyis de, csak még sose voltam ilyen közel hozzá. Mire feleszméltem, addigra már az álmok világába voltam. Másnap reggel vigyorogva keltem fel. Jeno még aludt, így végre közelebbről is láthattam a kis cuki pofiját. Nem, nem szabad. Nem lehetsz szerelmes. Jeno is felkelt és mosolyogva húzott vissza az ágyba maga mellé. Felé fordultam és csak mosolyogni tudtam.
-Szia RenJun.-mondta azzal az imádott rekedtes hangjával. És ahogy a nevemet mondta ki...kész, szerelmes vagyok, a francba is már.
-Nem akarok suliba menni ma.-dünnyögtem.-Veled akarok maradni.
-Hidd el, én se akarok, de muszáj.
-Akkor maradjunk. Mondjuk azt a nővérnek, hogy nincs kedvünk ma suliba menni.-vigyorogtam.
-Nahát RenJun, milyen kis pimasz vagy.-mondta, mire felültem és hozzá vágtam egy párnát, ezzel elkezdődött egy jó kis párna csata...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése